Atlantisz

Az ógörög filozófus, Platón i. e. 350 táján írt két dialógusában, a Timaioszban és a Kritiaszban mesélt arról, hogy "Héraklész Oszlopain" (a Gibraltári-szoroson) túl, az Atlanti-óceánon fekszik egy hatalmas sziget, "mely nagyobb, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve." (Leírása alapján kb. 700 X 400 km területről van szó.) A sziget bővelkedik természeti kincsekben, lakossága mesésen gazdag és semmiben sem szenved hiányt. Fővárosa a föld és a víz váltakozásával kialakult koncentrikus körökből állt. Létezése alatt igazi földi paradicsom volt, melyben bölcs királyok uralkodtak, papjai pedig hihetetlen tudás birtokában voltak, metafizikai és technikai téren egyaránt. A szigetnek kedvező klímája volt, mely évente kétszeres aratást tett lehetővé, lakói ezenkívül különböző nemes fémeket és orichalkoszt - mitikus ércet bányásztak. A hideg-meleg vizet a házakba és a termőföldekre speciális csatornarendszer vezette. A sziget erőforrását a kristályok jelentették. A központi szentély, melyet Poszeidónnak és Kleitónnak állítottak, a szakrális célok mellett tanácsházaként és bíróságként is szolgált. A szentélyben őrizték azt a törvénytáblát is, melyet maga Poszeidón állított. A hatalom Atlasz kezében volt (a sziget elnevezése az O nevéből ered). Platón Atlantiszról állítólag Krítiasztól, Krítiasz a nagyapjától, a nagyapja az apjától, az apja pedig Szolóntól, a törvényalkotótól hallott. Szólón ismeretei Egyiptomból erednek: Szaisz városában Neith istennő papjától értesült a sziget létezéséről. Kb. i. e. 10 000-ben, miután lakói önteltekké váltak és ezzel párhuzamosan mágiájuk tisztasága is beszennyeződött, "egy szörnyű napot és éjszakát követően a sziget a víz alá süllyedt. A megmaradt tiszta tudás átkerült Egyiptomba és kisebb mértékben más helyekre. Szentpétervárott találtak egy, a Kozép-Birodalom fennállása idejéből i.e. 2000-1750) származó papiruszt, mely egy egyiptomiról szól, aki egyetlen túlélő hajótöröttként egy ismeretlen szigetre tévedt. A sziget csak silány maradványa

Atlantiszi gyűrű

volt régi önmagának, mivel egy, az égből alázuhanó csillag mindent megsemmisített. A régészek Théra (mai Szanto-rini) szigetét próbálták azonosítani Atlantisszal. Théra ugyanis virágzó kereskedelmi központ volt, amíg i.e. 1500 körül ki nem tört a tűzhányó, harminc méteres réteggel temetve be a várost. Negyven évvel később a kráter is beomlott és a sziget közepe a tengerbe süllyedt. Az esemény dátummegjelölései közti eltéréseket azzal próbálták megmagyarázni, hogy Szólón tévesen fordította le azokat az egyiptomi szövegeket, melyeket az i.e. 570-ben tett látogatása során a szaiszi papok bocsátottak rendelkezésére. Az ügyes magyarázat szerint Szólón összetévesztette a százast jelölő hieroglifát az ezres jelével, ami a látogatásától számított 9000 évvel ezelőtti dátumot 900 -ra változtatta meg, ez pedig az i.e. 1470. évet eredményezi. Ez a dátum megközelítőleg megegyezik Théra pusztulásának időpontjával. Csakhogy a 100-as és az

1000-es számot jelölő hieroglifák teljesen különböznek egymástól, lehetetlen Összetéveszteni őket! Ezenkívül Platón egyértelműen állítja, hogy Egyiptom művészete 11000 évre nyúlik vissza. Több mint valószínű, hogy e szám alapjául a Torinói Királyi Kanon szolgált. (A Torinói Egyiptológiai Múzeumban őrzött papiruszról van szó, amely az összes uralkodó nevét tartalmazza az elsőtől egészen a tizenhetedik dinasztiáig, egyúttal az azokat megelőző mitikus istenember uralkodók neveit

Vizek és szárazföldek alkotta gyűrűk, melyek alapján Atlantisz fővárosa megépült.
Platón egyértelműen az Atlanti-óceánon helyezte el az Atlantiszt. Az o idejében ez az óceán Poszeidón és Kleitón legidősebb fia, Atlasz uralkodása alatt állt, ugyanúgy, mint a Távol Nyugat területe, beleértve Mauritánia ősi királyságát is. Az Atlantisz elnevezés jelentése: "az Atlasz leánya". A Platón által megadott sziget mérete valószínűleg nem egy nagy szigetre, hanem szigetek egy csoportjára és a befolyásuk alatt álló vizekre vonatkozik. A filozófus továbbá azt írja, hogy a szigetekről expedíciók indultak a "túlsó kontinensre". Ez csakis az amerikai kontinensre vonatkozhat. Ez-esetben Atlantisz az Atlanti óceán nyugati oldalán helyezkedne el. A "túlsó kontinensről" Arisztotelész, Plutarkhosz és mások is írtak. Az atlantisziak hajózási tudománya az utazást egész Észak-Afrika és Tirrénia (a mai Közép-Olaszország) felé lehetővé tette. Atlantiszról Platón előtt Hérodotosz is irt, aki először nevezte "Atlanti-óceánnak" az addig "Külső-tenger"-ként emlegetett vizet. Szerinte az atlantisziak vegetáriánusok voltak, és alvás közben nem álmodtak. Atlantiszi motívumok Mahabharata hindu eposzában is találhatóak. Az atlantisziak repülő járműveket és lézersugarat is használtak.

Ismertek voltak az általuk vrilnek (azonos a kínai esi, a hindu prána, a polinéz mana elnevezésekkel) nevezett egyetemes életenergia gyakorlati alkalmazásáról is. Segítségével például fel tudták gyorsítani a magok csírázását, képesek voltak fémeket átalakítani, gépeket meghajtani és gyógyítani. Az atlantiszi gyűrű által őrzött jelek az életenergia ismeretek mindennapi életben való alkalmazásának eszközei-.
Ezen a ponton felmerül egy kérdés: miért kellett egy ilyen virágzó civilizációjú földrésznek elpusztulnia? Erre nem tudok választ adni. Egyesek szerint az atlantiszi papok egy része idővel önteltté vált, ami a  tudás  tisztaságára veszélyt

jelentett. De hogy a Kozmosz miként reagál ilyen esetben, erről nem tudok nyilatkozni... Mindenesetre kisebb csoportok megérezték a katasztrófa közeledését, elhagyták a szigetet és kivándoroltak. Magukkal vitték ezoterikus tudásukat is. Első állomásaik egyike Egyiptom volt... Kb. i.e. 8600-ban a Carolina Bays-nak nevezett üstökös átmetszette az eget az amerikai kontinens fölött, mely feltehetően 100 000-szer volt nagyobb az 1908-ban Szibéria fölött felrobbant üstökösnél. A levegőben darabokra törve kb. 500 000 elliptikus krátert teremtett a földön, melyek közül a legnagyobbaknak 11 kilométer hosszú volt az átmérője. E jelenség nyomai legalább hat USA-beli államban lelhetok fel. Az üstökös két nagyobb része az Atlanti óceánba esett...

Az Ankh és az Atlantiszi kereszt

Andre de Belizal egy másik francia radiesztétával, L. Chaumeryvel együtt a "Nílus Kulcsa"    néven    is    ismert egyiptomi Ankh-keresztet vizsgálva megállapította, hogy felső része, azaz a fogantyúja erős pozitív zöld színnel sugároz. E sugárzás intenzitása a kereszt elhelyezésétől függően a világtájakkal és a vízszint tengelyével együtt változik. Ez a fajta sugárzás védelmet nyújt a szervezetnek. Az Ankh alsó része pedig intenzív negatív zöld színnel sugároz, amely minden káros sugárzást elvon a szervezetből. A szervezet ennek köszönhetően megtisztul és megerősödik.

Ezzel szemben az Atlantiszi Kereszt, amely az Ankh elődje volt, egyáltalán nem bocsát ki negatív zöld színt. A felső része és jobb oldali alsó része pozitív zöld színt sugároz, a bal oldali alsó része pedig fehér színt. A vízszintes bal karja ibolyakék, a jobb karja pedig vörös színt bocsát ki. Ezek a színek nem változnak a kereszt 180°-os elfordításakor sem. Mindkét kereszt az életet szimbolizálja, hatásuk pedig kizárólag építő, regeneráló.

Melyik gyűrű az igazi?

Az Atlantiszi Gyűrű sokszorosított másai a gyártásban felhasznált anyagaikban különböznek. Ahogy már említettem, a gyűrű maga nem a felhasznált anyagok, hanem a meghatározott rend szerint elrendezett geometrikus formák sugárzása miatt aktív. így akár a papírra lerajzolt minta is tökéletesen működik. Ilyenformán Atlantisz ezen öröksége teljesen ingyenes és mindenki számára hozzáférhető.

Elterjedt formája a viszonylag olcsó rézből vagy alpakkából készített gyűrű, medál, karperec vagy lemez. Tehetősebb felhasználók néha ötvössel készíttetik ezüst vagy arany változatukat is. Mint minden izgalmas jelenségnél, a gyűrű esetében is akadhatnak olyan emberek, akik a "hamisítatlan valódit" kínálják, "mert ott van rajta a Mester lehelete", vagy ehhez hasonló érveléssel. Ennek megítélését Önre bízom. Ennél érdekesebb, hogy a különböző helyen gyártott gyűrűk a felhasznált formák arányaiban különböznek, és ettől függetlenül minden verzió működőképes! Lent néhány, egymástól különböző arányban elrendezett ábrát láthat. Ennél jóval gazdagabb választékot találhat az interneten.
Ha elfogad egy tanácsot: kísérletezzen, elsősorban saját tapasztalataiban és intuíciójában bízzon, és csak másodsorban abban, amit bármely szaktekintély mondana Önnek. Nincs nagyobb tanítómestere, mint az Ön Felsőbb Énje, és senki sem áll közelebb hozzá, mint Önnönmaga.