|
|||||||||||||||||||||||||
Platina, a "fémek királya"
A platina évszázadokon keresztül státuszszimbólumnak számított. Ennek az értékes nemesfémnek a felhasználásáról az egyik első feljegyzés i.e. 700 körülre tehető, amikor a felséges Shepenupet papnőt (Théba királyának lányát) arany és platina hireoglifákkal díszített szarkofágba temették. Az inkák, akik rendszeresen felhasználták a szertartási ékszerek készítéséhez, szintén nagy becsben tartották. Mégis, amikor a spanyol hódítók a 16. században felfedezték, platinának nevezték el, ami "ezüstöcské"-t jelent, és nem tulajdonítottak neki nagy értéket. Az arany lázban égő hódítók a szürkésfehér fémet a folyóba dobták "érni".
A platina tulajdonságai A platina nagyon kemény, mégis alakítható fém. Olvadáspontja 1769°C, fajsúlya közel kétszer olyan nehéz, mint az aranyé. Fenséges fénye van - egy jó szakértelemmel rendelkező ékszerész elő tudja csalogatni azt a tükörfényes felületet, ami a benne foglalt gyémánt vagy más drágakő legjobb tulajdonságait hozza ki. A felcsiszolt platina semleges színe nem befolyásolja a drágakövek színét Mivel a platina nem lép reakcióba a levegővel, vízzel vagy más külső elemmel, nem rozsdásodik, korrodálódik vagy veszti el a fényét, mint sok más nemesfém, és sokkal ritkábban vált ki allergiás bőrreakciót az arra érzékenyeknél. Fenséges tisztaság
A speciális technikáknak, felszerelésnek és szakértelemnek köszönhetően, amik az ékszer kidolgozásához szükségesek, hosszabb ideig tart egy platinaékszer elkészítése, mint más nemesfémekből való előállítása. A platina sokkal ritkább is az aranynál - tíz tonna érc szükséges 28 gramm tiszta platina előállításához.
|
|||||||||||||||||||||||||
|