A borostyán, a fának a megkövesedett gyantája, több millió éves, egyfajta időkapszula, ami az élet korábbi történelmének emlékeit hordozza magában.
Sokféle mitológia övezi a borostyán eredetét. Ovidius írja, hogy amikor Phaethon, Helios napisten fia meggyőzte apját, hogy engedje neki a naphintót vezetni az égen át, túl közel vándorolt a Földhöz, perzselve azt. Zeusz, hogy megmentse a Földet, lesújtott Phaethon-ra egy villámcsapással, aki meghalt, alámerülve az égben. Édesanyja és nővére szomorúságukban fává változtak, de tovább gyászolták őt – a könnyeik, amiket felszárított a Nap, a borostyánok.
Az ókori görögök 'elektron'-nak nevezték, és úgy, hogy 'Nap-készítette', talán a története miatt, vagy talán azért, mert ha megdörzsölik egy ronggyal, elektromos töltésűvé válik, és magához vonz kis részecskéket.

Homérosz a borostyán ékszert – borostyán gyöngy fülbevalót és nyakláncot – fejedelmi ajándékként említ az Odüsszeuszban.
Egy másik ókori író, Nicias szerint a borostyán a lenyugvó Nap nektárja volt, ami megdermedt a tengerben és összegyűlt a parton.
Néró császár nagy szakértője volt a borostyánnak. Plinius római történész szerint az ő idejében egy borostyán szobrocska értéke, bármilyen kicsi is volt, meghaladta egy egészséges rabszolga árát.

A gyanta, a csodálatos konzervált növényi szerkezeteken felül, tartalmazhat még számos bogár-, pók-, béka, héjas állatok maradványait, és egyéb kis organizmusokat, amik akkor kerültek bele, amikor az anyag még folyékony volt. Legtöbb esetben a szerves váz eltűnt, csupán egy üreget hagyva maga után, amiben feltehetőleg kitin nyomok találhatók. Esetenként szőr és toll is akad a zárványokba rejtve.