A gránát elnevezése nagy valószínûséggel a gránátalma (pome-granate) szóból eredeztethetõ – egy gyümölcs, aminek mélyvörös-lilás színe hasonlít bizonyos gránát-fajtákra. Léteznek gránátok, amik fény hatására változtatják színüket, átlátszó zöld színûek, amik a jade kõre hasonlítanak, és olyanok is, amiken halovány, négyágú csillagot láthatunk.
A gránát olyan ásványi és színeltéréssel rendelkezõ drágakõ családba tartozik, amibe beletartozik a pirop, rodolit, melanit, demantoid, grosszulár, hesszonit, spesszartin, almandin, andradit és ezek kombinációja.
Az ókori Egyiptomban az ékszerész mesterembereknek kedvenc kövük volt. A demantoid gránátot – aminek elnevezése onnan származik, hogy a gyémánthoz hasonló – Oroszország cárjai használták bõkezûen. Oroszország kiváló ékszerésze, Carl Fabergé, imádta hihetetlen nagy csillogásáért, és szerette belefoglalni értékes mûveibe. Utazók a drágakövet magukkal vitték az útra, hogy megvédje õket a balesetektõl. Azt tartották róla, hogy megvédi viselõjét egy sor betegségtõl, elhárítja a gonosz szellemeket, kreativitásra késztet és elûzi a haragot. Azt is tartják a gránátról, hogy bevilágítja az éjszakát, és megvédi viselõjét a rémálmoktól.
Noé bárkája kormányzásához egy gránát-lámpát használt a 40 napon és éjen át tartó szakadó esõben.