A gyöngy egyike a legidőtlenebb, legklasszikusabb és leginkább nagyra becsült drágaköveknek.
A történelem folyamán ezek a nemes drágakövek összekapcsolódtak a bölcsesség, tisztaság, romantika és a titokzatosság fogalmával. Az ókori egyiptomiakat ezzel együtt temették el. Rómában a gyöngyöket az egészség és a státusz alapvető szimbólumának tekintették. A görögök szépségéért, és a szerelemmel és házassággal való összefüggéséért értékelték nagyra. A középkori lovagok a csatákban viselték talizmánként, hogy megvédje őket a sérülésektől. A reneszánsz ideje alatt néhány európai országban csak a nemességnek volt joga viselni.
Nehéz elképzelni, hogy efféle érzéki, gyönyörű drágakő ilyen szerény származásra tekint vissza. A természetes gyöngy keletkezése a következőképp zajlik: egy homokszemcse, vagy egy mikroszkopikus nagyságú féreg bejut egy osztrigába, és ott reked. Az osztriga, hogy védje testét a betolakodótól, egy finom, kemény kristályos anyagot választ ki, ez az úgynevezett nacre. A gyöngyház rétegről rétegre beborítja az idegen testet, és megszilárdítja azt, gyöngy alakra formálva. Általában minél vastagabb a gyöngyházréteg, annál gazdagabb a gyöngy ragyogása – ami nagyban növeli az értékét.

Jóllehet, az egykori gyöngygyűjtés idején az óceán mélységével kellett szembeszállni, hogy hozzáférjenek ezekhez a kincsekhez, manapság a gyöngyök legnagyobb részét gyöngyfarmokon tenyésztik: beoperálnak egy kis gyöngyöt a kagylóból, vagy egy magot egy osztriga köpenyébe.
Habár a gyöngyfarmokon tömegével folyik az aratás, a minőségi gyöngy előállítása különösen ritka esemény. Úgy becsülik, hogy az osztrigák fele nem éli túl – és azok közül, akik túl is élik, csupán 20%-uk tartalmaz piacképes gyöngyöt.

Az alábbi típusokat tenyésztik különféle méretben, alakban és színben:

Az Akoya gyöngyök a klasszikus gömbölyű gyöngyök, amik a legtöbb jó minőségű ékszerben megtalálhatóak. Ezeket főleg Japán vizein tenyésztik. Sokféle árnyalatban léteznek, beleértve a fehéret, krémszínt, rózsaszínt és a barackot.

A fehér dél-tengeri gyöngyöket Ausztráliában, Indonéziában, a Filippineken és a Csendes- óceán más területein, és nagy méretük miatt értékesek.

A Tahiti gyöngyöket a francia Polinézián tenyésztik, nagyon nagyra nőhetnek, és a szürkétől a feketéig, a zöldtől a liláig mindenféle színárnyalatban előfordulhatnak. Nagy méretük, és egyedi sötét színük miatt igen magas árral rendelkeznek.

A Mabé gyöngyök hazája Japánban, Indonéziában, a francia Polinézián és Ausztráliában van, és általában lapos az egyik oldaluk, mert nem az osztriga testében, hanem belső héjához tapadva nőnek. Leggyakrabban fülbevalóba vagy gyűrűbe foglalják.

Az édesvízi gyöngyöket öblökben, tavakban és folyókban, elsősorban Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban tenyésztik. Gyakran szabálytalan alakúak, különféle színűek, és kevésbé ragyogóak, mint a sósvízi gyöngyök, emiatt lényegesen drágábbak.

Mivel a gyöngyök viszonylag puhák, mindössze 2,5-4,5-et érnek el a Mohs-féle keménységi skálán, speciális törődést igényelnek. A bőr olajossága, a hajlakkok, krémek és kozmetikumok tompíthatják a fényét. Mint minden ékszert, a gyöngyöt is finom nedves ronggyal kell tisztítani, és egy kis ruhában vagy pamutszövetben, más ékszerektől elkülönítve kell tárolni, hogy megelőzzük a karcolódást. Szintén kerülni kell a durva vegyszereket, amik kimarhatják a felszínét.