A korall az egyik legõsibb drágakõ anyagok közé tartozik, már a történelem elõtti idõkben használták díszítésre. Már a Vas-korból, a kelta sírokban is találtak korall berakásokat és díszítéseket.
A korall egy szerves eredetû drágakõ, a tengeri korallállatok vázmaradványa. Ágak formájában nõnek, amik úgy festenek, mint víz alatti fák. A legtöbb nemes korall, amiket ékszerben felhasználnak, meleg vizû tengerekben található, amik 3 és 300 méter közötti mélységben élnek.
A legértékesebb színûek a piros, fekete és a halvány-rózsaszín korallok, amiket angyal-bõr koralloknak is neveznek. A jó minõségû korallnak egyenletes színe van, nincs rajta repedés, folt, csík vagy lyuk. Mivel az eredeti, kezeletlen korall ritka, ezáltal értékes is.
Mindig hatásos más kiegészítõ színekkel viselve, mint amilyen a fekete, fehér, barna és a khaki-árnyalatok. A korallt a gyermekek védelmezõjének tartották, ezért a szülõk elõszeretettel ajándékoztak piros korall nyakláncot kisgyereküknek. Hosszú ideig úgy gondolták, hogy a korall talizmán képes elállítani a vérzést, megvéd a gonosz szellemektõl, és a hurrikántól.
A korall speciális ellátást igényel: lágy, porózus drágakõ, könnyen karcolódik, és a klór, alkohol, ammónia, körömlakklemosó folyadékok, és egyéb vegyszerek kárt tehetnek benne. Mindenképp vegyük le korall gyûrûnket kézmosáskor és krémezéskor, és ne tegyük ki szélsõséges hõmérsékletnek. A mindennapos viselés következtében változhat a színe.
Mint szerves eredetû drágakõ, a korall puhább a legtöbb drágakõ anyagnál, és a karcolódás veszélye miatt elkülönítve kell tõlük tárolni. Tisztítását nedves és lágy ronggyal végezzük, finom simításokkal.