Az egyik ok, amiért ezt a drágakövet olyan nagy tisztelet övezi, a feltételezett misztikus erejének köszönhető. A skandináv nők az opált a hajukban viselték, hogy meggátolják az őszülést.

Az arabok úgy gondolták, hogy az opál kivédi a villámcsapást, és viselőjét láthatatlanná teszi. Egyéb erőket is tulajdonítanak neki, többek között életerőt adományoz, segíti a szív és a vesék működését, és megvéd a gyengeségtől és a fertőzéstől.

A rómaiak a remény, a tisztaság, a hűség és a jószerencse szimbólumaként imádták, és időnként a „drágakövek királynője”-ként nevezték, mert az opál a szivárvány összes színárnyalatában képes villódzni.

A fekete opál a legritkább változat, és ennél fogva a legértékesebb is.
A Mohs skálán elért 5,5-ös keménysége miatt az opál relatíve törékeny, és vigyázni kell, hogy ne érje karcolás.

Számtalan legenda veszi körül ezt a drágakövet, ami emlékezetünk előtti időkbe, a régi ausztrál őslakosok nyomára vezethető vissza. Úgy tartják, hogy a teremtő egy szivárványon lejött az égből a Földre, hogy elhozza a béke üzenetét az embereknek. Azon a ponton, ahol a lába a földet érintette, a kövek életre keltek, és a szivárvány minden színében tündökölni kezdtek. Ez volt az opál születése.

Színtől, fajtától, és előfordulási helytől függően többféle opált különböztetünk meg, mint pl. tejopál, fehér opál, tűzopál, opálmátrix, fekete opál.

Az „opál” elnevezést a szanszkrit „upala” szóból eredeztetik, aminek jelentése „értékes kő”. A kövek 95%-a ausztráliai bányákból ered.

Az emberek azt tartották róla, hogy elűzi a depressziót, és segít viselőjének megtalálni az igaz szerelmet.