Az egyik ok, amiért ezt a drágakövet olyan nagy tisztelet övezi, a feltételezett misztikus erejének köszönhetõ. A skandináv nõk az opált a hajukban viselték, hogy meggátolják az õszülést.
Az arabok úgy gondolták, hogy az opál kivédi a villámcsapást, és viselõjét láthatatlanná teszi. Egyéb erõket is tulajdonítanak neki, többek között életerõt adományoz, segíti a szív és a vesék mûködését, és megvéd a gyengeségtõl és a fertõzéstõl.
A rómaiak a remény, a tisztaság, a hûség és a jószerencse szimbólumaként imádták, és idõnként a „drágakövek királynõje”-ként nevezték, mert az opál a szivárvány összes színárnyalatában képes villódzni.
A fekete opál a legritkább változat, és ennél fogva a legértékesebb is.
A Mohs skálán elért 5,5-ös keménysége miatt az opál relatíve törékeny, és vigyázni kell, hogy ne érje karcolás.
Számtalan legenda veszi körül ezt a drágakövet, ami emlékezetünk elõtti idõkbe, a régi ausztrál õslakosok nyomára vezethetõ vissza. Úgy tartják, hogy a teremtõ egy szivárványon lejött az égbõl a Földre, hogy elhozza a béke üzenetét az embereknek. Azon a ponton, ahol a lába a földet érintette, a kövek életre keltek, és a szivárvány minden színében tündökölni kezdtek. Ez volt az opál születése.
Színtõl, fajtától, és elõfordulási helytõl függõen többféle opált különböztetünk meg, mint pl. tejopál, fehér opál, tûzopál, opálmátrix, fekete opál.
Az „opál” elnevezést a szanszkrit „upala” szóból eredeztetik, aminek jelentése „értékes kõ”. A kövek 95%-a ausztráliai bányákból ered.
Az emberek azt tartották róla, hogy elûzi a depressziót, és segít viselõjének megtalálni az igaz szerelmet.