A kõ neve a görög „amethystos”-ból ered, aminek jelentése „józan” - emiatt az ókorban sok serlegbe belefoglalták. Az ókori rómaiak által nagyra becsült ametisztet talizmánként viselték, hogy megvédje õket Bacchus római isten mámorító csábításától. A legenda eredete a görög mitológiából ered. Dionysos, a részegség istene egy nap méregbe gurult, és bosszút esküdött a legközelebbi halandón, aki keresztezi az ösvényét; vad tigriseket teremtett, hogy végrehajtsák kívánságát. Épp arra sétált Amethystos, egy gyönyörû fiatal hajadon, aki Diana istennõhöz tartott. A rémült leány azt kívánta, hogy megmenekülhessen az ádáz karmoktól, ezért Diana finom kvarckristály szoborrá változtatta. Ennek láttán Dionysos lelkiismeretfurdalásában borkönnyeket hullajtott, a könnyei lilává festették a kvarcot, megalkotva ezzel a drágakövet.
Leonardo Da Vinci írta, hogy az ametiszt elûzi a bûnös gondolatokat, és serkenti az intelligenciát.
Olykor az ametiszt testvérével, a citrinnel összekapcsolódva található meg egy kõzetben, ezt ametrinnek nevezzük.
A kõ 7-es keménységével kellõen erõs a mindennapos viselethez.