Idézzük a Szerzőt:  "Körülbelül 2000 évvel ezelőtt Isten Földre küldte fiát, hogy megtanítsa az emberiségnek, hogyan kerülje el a Seólt a helyes életvitel által, és ekképpen a Mennybe vezető útra léphessen. Az embernek az isteni "fényt" kell választania, a Seól "sötétségét" pedig el kell hárítania oly módon, hogy hozzáhangolódik az elektromágneses spektrum mennyei széléhez..."

Dr. Little írja, hogy az emberek ősidők óta találkoznak különböző formájú angyalokkal és ellenkező beállítottságú más lényekkel is, így számos kultúra kidolgozta azok "tesztelési" módszereit. A tesztelés szerinte ez esetben nem más, mint betekintés abba, hogy az elektromágneses spektrum melyik széléhez állnak közel. A sötétséghez közel álló intelligens formák az emberi tudat fölötti ellenőrzésre törekednek. Ennek célja az emberi természethez tartozó igazságkeresés megsemmisítése, a tudat gyarmatosítása, akarat nélküli tömegek termelése. Már most tanúi vagyunk annak a széleskörű jelenségnek, mikor az emberek milliói egy hívó jelnek szófogadóan engedelmeskedve követnek olyan utasításokat, hogy mit egyenek, mit szeressenek, min hatódjanak meg és milyen illatot árasszanak.

Félő, hogy e jelenség egyre erősödő tendenciájával szemben egyre nehezebben tudunk ellenállni. Az emberi tudatba való minden ilyen jellegű beavatkozás egyértelműen a fekete mágia területéhez tartozik és szellemi agressziónak minősíthető.
Az atlantiszi gyűrű, pontosabban annak rajzolata, alakja - mint már említettem -, fehér fénnyel sugárzik, fényspektrumának minden színét tartalmazza. Más szóval a gyűrű maga egy "fényobjektum" André de Bélizal kimutatta, hogy a gyűrű hatására kiegyenlítődik az emberi aura. Tapasztalataira és kísérleteire támaszkodva állította, hogy a gyűrű megmagyarázhatatlan érintetlenséget biztosít viselőjének, védi minden formájú külső agresszió ellen. Később rájött, hogy ennek oka a bizonyos kiváltságos formák által sugárzott, nagyon nehezen (vagy egyáltalán nem, bár felelőtlenség lenne ezt teljes bizonyossággal állítani) áthatolható védőburok. Ezalatt testi és lelki téren egyaránt érvényesülő jelenséget értett.  A külső agresszión kívül a gyűrű védi viselőjét olyan diszharmonizáló befolyásoktól, amely tudatosan vagy nem, saját belső energiáink megzavarásából fakad. Más szóval, szabályozza saját energiamezőnket, melynek maga a gyűrű is része.
Ezt Howard Carter, Tütanhamon (TUt-Ankh-Amen) sírjának híres felfedezője "saját bőrén" is megtapasztalhatta.  Howard Carter, aki már akkor az atlantiszi gyűrű birtokában volt, az 1920-as években ásatásokat vezetett a Királyok Völgyében Lord Carnavon anyagi és erkölcsi támogatásával. A munkálatokban résztvevő emberek a fáraó sírjának feltárása után nem sokkal titokzatos módon egymás után meghaltak. Az emberek a "Fáraó átkáról" kezdtek beszélni, s az ebben való hitet minden következő haláleset egyre csak erősítette.


Az ásatások bőkezű támogatója elsősorban Lord Carnavon volt, aki a felfedezés után két hónappal halt meg egy moszkitócsípés okozta elfertőződött seb miatt. Érdekes, hogy a halálos csípés a bal orcáján keletkezett, pontosan azon a helyen, amelyen a fáraót halálos ütés érte! A lord borotválkozás közben véletlenül megvágta, s ennek következtében a seb elfertőződött. Lord Carnavon fia beszámolója szerint a kairói szálloda egyik szobájában feküdt a haldokló, és halála pillanatában kialudt minden lámpa. Ahogy a jelenlévők másnap megtudták, e pillanatban Kairó összes lámpája kialudt és egy ideig a város sötétségben maradt. Az elektromos művek nem tudott magyarázatot adni erre a különös áramszünetre.  Lord Carnavon Angliában hagyott kutyája pontosan abban a percben, amikor gazdája Egyiptomban meghalt, keserves vonítás közepette múlt ki. Az egykori újságok állítása szerint "a lord még a sírban karcolta meg magát valami éles tárggyal".

Tovább >>